Cimitirul cu pietre de funerarii
Gelej egyedülálló sírkertjének egyes sírkövei több, mint két évszázada hirdetik az alattuk nyugvók életének számszerűsített adatait. A temető egyedisége arra vezethető vissza, hogy nagy területen, több, mint száz kopjafát utánzó sírkő maradt fenn, melyek egyedülálló és hamisítatlan képet adnak egy XIX. századi kisnemesi temetőről. A sírkert másik érdekessége az a nyolc koporsót utánzó sírkő, melyeket a helyi néphit babonás "legendái" lengenek körül. Az "élő falutól" délnyugatra található a "halott falu", melyben a visszatelepedés óta itt élt nemesek, birtokosok, bírók, illetve szegényparasztok nyugszanak. A geleji református temető, amelyben olyan egyedülálló, kopjafát mintázó sírköveket, illetve koporsó alakú síremlékeket találhatunk, melyeknek többsége lassan két évszázada tűri - igaz, nem nyomtalanul - az idő vasfogát. A temető egy dombon helyezkedik el, ez azonban csak a keleti és délkeleti oldalakon látható, az északkeleti oldal egyszinten van a mellette lévő úttal. (A temetődomb - mint halom - valószínűleg a neolitikumtól kezdve lakott volt, bizonyítják ezt az innen előkerült kerámiatöredékek. Emellett nagyszámú késő-középkori, korongolt edénydarabot is sikerült begyűjtenem a területről.) A hagyomány szerint az ilyen dombok oldalába illetve árkába temették a kereszteletlen gyermekeket, a kivégzetteket és az öngyilkosokat.
A temető másik érdekessége a kopjaköveken kívül az a nyolc koporsót utánzó sírkő, amelyeket a népnyelv haskövekként emleget. (Nagy Sándor egykori lelkipásztor egyik visszaemlékezésében azt írja, hogy Gelejen 30 darab (!) haskő volt.) A haskő voltaképpen tumba, mely elnevezés a középkori latinból való, és 'sírra helyezett szarkofág emlékkövet' jelent. "Ilyen és ehhez hasonló haskövek a kolozsvári zsidó temetőben is találhatók héber betűkkel, valamint a vargyasi (Erdővidék) temetőben, ahol kisebb méretűek is előfordulnak. Az 1927-es Herepei-féle összeírás, amely számba vette a Házsongárd 151 sírkövét (az 1585-1750 közti időre datálható sírköveket), 35 tumbát vagy tumbatöredéket tartalmazott. Közülük ma már csak 5 létezik." - írja Máthé János helytörténeti munkájában. (A Házsongárdi temető tumbái alatt bírók, gyermekek, plébánosok nyugszanak, tehát semmi közös, ami alapján megállapítható lenne, hogy kik érdemelték ki, illetve kiknek járt ki ez a temetkezési forma.)
Az 1850-es évektől újfajta sírkövek jelennek meg; a kopjaköveket kezdik kiszorítani a hagyományos, ívelt tetejű, illetve obeliszk alakú kövek, a legtehetősebb családok pedig kriptákat építtetnek. Az 1870-es évekből már egyetlen kopjakövet sem találunk. A sírkövek - és sírhelyek - újrafelhasználása következtében valószínűleg több sírkövet is kiszedtek és eladtak, építőanyag gyanánt, de nem csak ennek következtében pusztult el rengeteg sírkő. 1944 novemberének elején az orosz katonák a faluban lévő pincék elbontásán túl, a temető több sírkövét is kiszedték, hogy - mint kőanyagot - a csáti útra szállítsák.
(Forrás: Erőss Gábor: Geleji Hereditás - Egy falu öröksége, Bp., 2008)