Hejőbába
Első okleveles említése 1234-ből való (az oklevelekben főleg Baba vagy Babil alakban fordul elő, egyes írások a baba, ószláv vénasszony szóból származtatják), és a települést a várföldeket megszálló, és ott letelepülő várjobbágyok birtokaként említi. Ekkor még Alsó- és Felsőbábáról írnak. A két község, vagy községrész később épült össze, egyesült.
A honfoglalás után a terület nagyrészt királyi birtok lett, ami - a már itt élő szlávok mellé - újabb, idegen etnikumú népek betelepítésével járt. Ez a XIII. század elejére átrendezte a birtokviszonyokat, a honfoglaló nemzetségek helyébe új birtokosok léptek. A borsodi területek jelentős részét a Bors nemzetség szerezte meg, ők adták az első ispánt is. Az 1241-es muhi csatavesztés után a királyi nagybirtok eladományozása felgyorsult, így lettek birtokosok a térségben az Ákos nembeli ernyék, és az olasz származású Rátót nemzetség, de az egyház is hatalmas területek birtokosa lett.
A vidéket nem kerülték el sem a tatár, sem a török hadak. Mindkét sereg igen nagy pusztítást végzett. Hejőbába is a hódoltsági területhez tartozott, adót kellett fizetnie. A török uralom lelassította, időlegesen megakasztotta a gazdasági fejlődési folyamatot, de bizonyos esetekben segítette is. Ezt támasztják alá a mezővárosoknak adott oltalomlevelek is.
A XVI. század második felétől kezdve a nagybirtokokon tért hódít a majorsági gazdálkodás, ami a robot terhek megnövekedését eredményezte. A jobbágyság (ahol tudta) vagy megváltotta a földesúri szolgáltatásokat, vagy azok elől beállt a bujdosók közé. Mivel a jobbágyok helyzete egyre nehezebb lett, a térség adta a fő bázisát a XVII. századi nagy parasztfelkeléseknek, és a Thököly-féle mozgalomnak is.
A Rákóczi-szabadságharc után a térség elnéptelenedett, a termelés szinte megállt. Az újratelepítéshez a földbirtokosok átmenetileg jelentős kedvezményeket adtak, amelyek a XVIII. század közepére már megszűntek, és nagyon erős zselléresedési folyamat indult meg. Az elszegényedés a nemességet is érintette. A megye nemeseinek többsége jobbágysorban élt, tőlük csak kiváltságai különböztették meg. Közülük néhányan eljutottak a társadalmi reformok igenléséig is. Az 1848-49-es szabadságharc után a dél-borsodi térség, a Hejő mente távol esett attól a területtől, ahol a nagyarányú ipari fejlődés zajlott (a megye középső és északi részén). Itt délen továbbra is a nagybirtok maradt az uralkodó, a kilátástalanság és a nyomor elől a parasztság a kivándorlásban keresett menedéket. Aki nem akarta elhagyni hazáját, az az iparvidéken próbált meg boldogulni. A helyzet javulását az agrárszocialista mozgalomtól várták. Míg a megye más részein sokan földet akartak, a dél-borsodi parasztság elsősorban magasabb munkabéreket, jobb munkafeltételeket próbált kiharcolni. A nagybirtok túlsúlya megmaradt egészen 1944-ig.
Hejőbábát 1944. november 5-6-án orosz légitámadás érte, a németek a vasútállomást felégették. Az orosz katonák fosztogatták, bántalmazták a helyi lakosságot és munkaszolgálatra vittek el embereket. A harcok befejeztével 1945 januárjában megalakult a Nemzeti Bizottság. Az újjáépítés legnagyobb feladata a vasútállomás helyreállítása volt.
Megvalósult vidéki fejlesztések (EMVA 2007-2013)
Az önkormányzat uniós támogatás segítségével korszerű játszóteret létesített, valamint a helyi civil szervezetek működési feltételeit javító közösségi házat alakított ki.
Elérhetőségek
Hejőbába Községi Önkormányzat
Cím: 3593 Hejőbába, Fő út 49.
Telefon: +3649/458-816
Webcím: Megtekintés
Képgaléria
Experiențe rustice
Valori locale
A
B
C
F
S